The folder contains: 1 sound file of interview (.mp3 and .dss); info, personal information sheet, consent form, summary; info; Holocaust, narrative biographical interview, ghetto, camp, Jew, Lichtenwörth
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.mp3 és .dss); adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; info; narratív interjú, holokauszt, gettó, láger, zsidó, Lichtenwörth
Kováts Antalné az 1910-es évek közepén született Budapesten. Az első nyolc osztályt két különböző hetedik kerületi iskolában végezte el. Első antiszemita tapasztalatait az iskolában élte át, amikor származása miatt megtiltotta neki az igazgató, hogy szerepeljen az iskolai ünnepségeken.
Családi adótartozások miatt nem mehetett gimnáziumba, ezért egy egyéves kereskedelmi képzést végzett el, azt követően pedig rögtön munkába is állt. Egy külkereskedelmi feladatokat ellátó irodánál helyezkedett el, ahonnan azonban a zsidóellenes intézkedések következtében 1944-ben végleg el kellett mennie. Ekkor egy üzemben lett téglagyári munkás. Később innen is el kellett mennie, ezután egy ideig építkezéseken dolgozott. A keresett pénzből nemcsak magát, de szüleit is egyedül kellett eltartania, mivel férjét még a háború elején elvitték munkaszolgálatra, ahonnan nem tért haza.
Erzsébetvárosi házukból csillagos ház lett, így az ő háromszobás lakásukba is idegen családokat zsúfoltak be. Egy ideig ezután nyugalmas időszak következett, egészen addig, amíg 1944. novemberében a nyilasok el nem vittek a házból minden 30 év alatti nőt, köztük az interjúalanyt. A csoportot gyalog hajtották Ausztriába, nehéz körülmények között, először Hegyeshalomnál kaptak enni. Többnyire a szabad ég alatt aludtak. A lichtenwörth-i lágerbe meneteltek. Az egészségügyi és időjárási viszonyok következtében az ide hajtott 2000 emberből csupán 500 érte meg a felszabadulást. Kezdetben mezőgazdasági munkára vitték a rabokat, de mivel a helyi lakosság rendszeresen segítette őket, ennek hamar vége szakadt. Tisztálkodni gyakorlatilag nem tudtak, a téli hidegben kevesen vállalták a szabad ég alatti, jeges vízben történő fürdést, ennek következtében viszont hamar elárasztották őket a tetvek, és felütötte a fejét a tífusz is.
A tábort 1945. április 2-án szabadították fel az orosz csapatok. A házból deportáltak közül a szerencsének köszönhetően mindenki megmaradt, Kováts Antalnénak azonban otthon kellett szembesülnie azzal, hogy családja több tagját már nem láthatja viszont: férje munkaszolgálaton, édesanyja a gettóban halt meg.
Édesapjával együtt visszaköltöztek hetedik kerületi lakásukba, ahol még megőrzésre átadott vagyontárgyaik egy részét is visszakapták. Kováts Antalné lassan felépült a lágerben összeszedett egészségügyi problémáiból, és új életet kezdett.
Egy ideig folytathatta a háború előtti munkáját. 1946-ban férjhez ment egy Kecskeméten élő, szintén holokauszt túlélő férfihez, akinek egész családját kiirtották Auschwitzban. Férje haláláig együtt éltek. Gyermekük nem született.
Kecskeméten gazdasági vezető, majd könyvelő lett egy újonnan megnyílt áruházban, később innen is ment nyugdíjba. Férje halála után visszaköltözött Budapestre, azóta itt él.