The folder contains: 3 sound files of interview (3 .mp3); interview transcript;info, personal information sheet, consent form, summary; Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, camp
A mappa tartalma: interjú 3 audio fájlja (3 .mp3); interjú átirat; info, adatlap, hozzájárulási nyilatkozat, összefoglaló; holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, láger
Zinner Árpádné 1924-ben látta meg a napvilágot egy kelet-magyarországi településen, zsidó családban. Szülei földbirtokosok voltak, édesanyja Morvaországból, apja pedig a Felvidékről származott. Az anya eredetileg nem tudott magyarul, egy időben ő is Z.Á.-né házi tanítójától vett leckéket magyar nyelvből. Apja eredetileg agrármérnök volt, ezen a területen doktorátusi fokozatot is szerzett. Saját birtokukat a húszas évek során vásárolták meg Kecskemét környékén, és nem sokkal az interjúalany születése után költöztek oda.
Z.Á.-né az elemi osztályokat egy tanyasi iskolában végezte, majd egy református líceumban tanult tovább. A negyvenes évek elején egy kereskedelmi iskolában érettségizett le. Az antiszemitizmussal már az iskolai évek során találkozott: egyik tanára megengedte a zsidó gyerekeknek, hogy a nagyobb ünnepek idején ne menjenek iskolába. Később derült ki a diáktársak gúnyolódásából, hogy ezeken a napokon az oktató antiszemita előadásokat tartott az osztálynak.
1942-ben nővérével, és néhány barátjával Pestre költözött, és a MIKÉFE (Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési Egyesület) kertészképző intézetében kezdett tanulni. Ez idő tájt Kőbányán laktak, de sok időt töltöttek Budapest belvárosában is. Elmondása szerint rendszeresen jártak színházba és hangversenyekre is.
1943-ban hazaköltözött anyjához, aki időközben egyedül maradt, ugyanis az édesapa váratlanul meghalt. 1944 nyarán édesanyjával és nővérével a kecskeméti gettóba kerültek. Két hét elteltével a város szélén lévő téglagyárba hurcolták őket, innen indultak a transzportok Auschwitz-Birkenauba. Öt nap alatt érkeztek meg a lágerbe. Itt nővérével azt hazudták, hogy otthon a Vöröskeresztnél dolgoztak ápolóként, így rövid idő alatt helyet kaptak a tábori kórházban. Itt valamivel jobb ennivalót kaptak, mint a korábbi barakkban, és amennyiben lehetőségük nyílt rá, a kecskeméti ismerősöknek is csempésztek ki élelmiszert. Később Ravensbrückbe, majd Strasshofba kerültek, testvérével mindvégig együtt tudtak maradni. Strasshofban többek között egy fegyvergyárban, és német gazdák földjein is dolgoztak. Itt szabadultak fel a tavasz folyamán.