The folder contains: 1 sound file of interview (.m4a); Holocaust, narrative biographical interview, Jew, ghetto, death march, camp
A mappa tartalma: interjú 1 audio fájlja (.m4a); holokauszt, narratív életútinterjú, zsidó, gettó, halálmenet, láger
Az interjúalany Keszthelyen született az 1920-as évek végén, második gyermekként. Szegény családban nőtt fel, édesapja szabó, édesanyja pedig háztartásbeli volt. Anyai nagyszülei vallásos zsidók voltak, apja a házasságkötés alkalmával tért át a zsidó hitre.
A család 1930-ban a jobb megélhetés reményében Budapestre költözött, egy nyolcadik kerületi, szobakonyhás lakásba. Irén itt kezdte el az elemi iskolát, majd amikor nagyobb lett, varrni tanult. Édesapját több alkalommal behívták munkaszolgálatra, 1942-ben azonban tüdőbajt kapott, így hazakerült. A németek bevonulása után házukból csillagos ház lett, a lakásukba két másik zsidó családot költöztettek. Novemberben egy reggel nyilasok kolompolására ébredtek, akik összegyűjtöttek minden tizenhat év feletti nőt, és halálmenetben az óbudai téglagyárba hajtották őket. Irén és édesanyja is tagjai volt a csoportnak.
A téglagyárból néhány nap elteltével elindították a nőkből álló csoportot a nyugati határ irányába. December elejére jutottak el Harkára, ahol három hétig kellett sáncot ásniuk. December végén ismét elindult a halálmenet a lichtenwörthi női tábor felé. Irén az édesanyjával itt vészelte át a felszabadulásig tartó időszakot. Dolgozniuk nem kellett, de a tábor körülményei miatt rengetegen életüket vesztették. Szinte minden deportált elkapta a tífuszt, amit csak nagyon kevesen éltek túl. Az interjúalany január végén lett beteg, hetekig szinte élet és halál közt lebegett. A tábort április elején szabadították fel a szovjet csapatok, Irén és édesanyja pedig részben egyénileg, részben szervezett módon jutott haza.
Az interjúalany édesapja és bátyja a pesti gettóban élték túl a vészkorszakot. Irén a negyvenes évek végén felvételt nyert a Színművészeti Főiskolára. A képzést azonban nem tudta befejezni, mert minden családtagja súlyos beteg lett a háború után, így munkába kellett állnia. Hamarosan szüleit, és bátyját is elvesztette.
Az ötvenes évek során kétszer ment férjhez, házasságaiból két gyermeke született. A színészetet amatőr szinten sokáig folytatta, aktív évei során pedig különböző fővárosi kulturális intézményekben dolgozott.