This subfond contains the records of Mihály Csákó's university teaching activities at the Faculty of Humanities at Eötvös Loránd University (ELTE), at the Institute of Sociology and Social Policy, the University of California at Berkeley, the University of Pittsburgh, the ELTE Faculty of Social Sciences, and at John Wesley Theological College. Csákó was the founder of teaching educational sociology in Hungary, the initiator and leader of the Education Sociology Subcommittee of the Hungarian Academy of Sciences.
He was rehabilitated in 1991, which enabled him and Ilona Liskó to defend their previously unauthorized doctoral dissertations based on the results of the 1973 study of skilled workers.
He was the director of the Institute of Sociology and Social Policy at ELTE from 1992 to 1994.
He and his colleagues designed new curricula, where they "invented Bologna, just a bit better". The idea was that in the first two years of university, students would study the same subjects, and after the second year they would specialize in sociology, social work, etc., while in the third year of study they would also acquire practical skills. For example, they could work as research assistants, so they could 'graduate' from university earlier, and gradually. In 1993, the new Higher Education Act was adopted, which divided education into courses and determined their length, so the system already in place had to be revised.
Csákó is one of the founders and a lecturer at ELTE TáTK. He gave lectures and tutorials in sociology, sociology of education, political socialization, English and French reading. He run specialized programs and a research center. He has organized and for many years directed the Sociology of Education program at the ELTE Faculty of Social Sciences and the Centre for Research and Training in Sociology of Education and Youth.
At the age of 68, Mihály Csákó became an associate professor at the John Wesley Theological College, where he taught until his death.
Not Expected
A második állag az egyetemi oktatói tevékenység dokumentumait tartalmazza: ELTE Bölcsészettudományi Kar, Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet, University of California (Berkeley), University of Pittsburgh (Pittsburgh), ELTE Társadalomtudományi Kar, Wesley János Lelkészképző Főiskola. A magyar oktatásszociológia oktatás megalapozója, az MTA Oktatásszociológiai Albizottság kezdeményezője és vezetője.
1991-ben rehabilitálták, így már lehetőség nyílott arra, hogy Liskó Ilonával megvédjék az 1973-as szakmunkásvizsgálat eredményeire épülő, addig nem engedélyezett kandidátusi disszertációikat.
Az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet igazgatója 1992 és 1994 között.
Csákó és munkatársai megtervezték az új tanterveket, ahol „kitalálták Bolognát, csak kicsit jobban”. A program lényege az volt, hogy az egyetem első két évében ugyanazt tanulták a hallgatók, a második év után szakosodhattak szociológiára, szociális munkára stb., harmadévben pedig praktikus ismeretekkel is gazdagodhattak, mint például kutatási asszisztensként is dolgozhattak, így hamarabb és fokozatosan „kiléptek” az egyetemről. 1993-ban elfogadták az új Felsőoktatási Törvényt, ami az oktatást szakokra osztotta, és meghatározta azok hosszúságát, ezért át kellett dolgozni a már kitalált rendszert.
Az ELTE TáTK egyik alapítója és oktatója volt. Előadásokat és gyakorlatokat tartott szociológia, oktatásszociológia és politikai szocializáció témákban, angol és francia szakszövegolvasásból. Szakirányú programokat és kutatóközpontot vezetett. Megszervezte és hosszú éveken át vezette az ELTE Társadalomtudományi Karán az oktatásszociológiai szakirányt, valamint a kar Oktatás- és Ifjúságszociológiai Kutató és Továbbképző Központját.
Csákó Mihály 68 évesen lett docens a Wesley János Lelkészképző Főiskolán, ahol haláláig tanított.
Nem várható