HU OSA 206-2-30 Forced Bathing in Hungary (Kényszermosdatások Magyarországon)

Identity Statement

Reference Code
HU OSA 206-2-30
Title
Forced Bathing in Hungary
Date(s)
2002
Description Level
Series

Context

Name of creator(s)
Open Society Archives at Central European University

Content and Structure

Scope and Content (Abstract)
Shaving, Stripping, Public Humiliation: Disinfecting Gypsy Settlements during Socialism
Scope and Content (Narrative)
Health care campaigns aimed at 'cleaning up' Gypsy settlements began at the end of World War II and continued to persist until the political transition in 1989. This included 'cleaning' techniques such as close cropping and mass baths in caustic chemicals (among them DDT, internationally banned in 1968 for its poisonous carcinogenic contents). Although, according to documentation, lack of sewage, water conduits and unsanitary toilet conditions were widespread throughout society during the fifties, the state only punished the Romani community for its poor health conditions. The punishment, forced disinfections of entire communities in the form of shavings and bathings, that normally took place at dawn.

Forced bathings affected more than half of the Romani community of Hungary, according to the documents available. At some places, it even affected those Roma who had previously moved out of the colonies and some Hungarians living with the Roma as well.

The bathings were also accompanied by police brutality. Very often, even those who had no sign of lice had their head shaved as well as those who did: all of them were then conducted through the village in a "shame procession" or gathered in tents to be submitted to a "chemical shower". The authorities proved to be quite unsympathetic toward the humiliated Roma. It was years into the campaign when a 1961 resolution finally announced: "only women can assist in bathing Romani women" and, in same year, the authorities decided that "only those Gypsies should be checked, bathed and disinfected, who had previously been infected with lice". (Further reports indicate that this resolution was often ignored by local councils.)

The government had been promising the elimination of Roma colonies since the beginning of the fifties. However, through time, these efforts failed to gain ground, and local councils in many areas even began establishing new colonies. By 1971, two-thirds of Romani families continued to live in these colonies, mostly without sewage, running water, and electricity. However, the government continued to persist in this type of campaign and in the early 1980s, huge sums were spent on mass bathing actions in the colonies - colonies where, 25 years after the first respective resolution had been issued, no water conduit had been installed and there had been no effort made to improve sanitation facilities. In many areas, the living conditions remain identical today.

The Open Society Archives presents the documentation of these bathings in its exhibition, and the Roma Press Center has published a compilation of memories and other documents titled Forced bathings in Hungary 1940-85. Roma Press Center Books, 3.
Accruals

Not Expected

Conditions of Access and Use

Conditions governing access
Not Restricted
Languages
English, Hungarian, Romany

Azonosítás

Jelzet
HU OSA 206-2-30
Cím
Kényszermosdatások Magyarországon
Idő(kör)
2002
Leírás szintje
Series

Kontextus

Készítő(k) nevei
Open Society Archives at Central European University

Tartalom és Szerkezet

Tárgy és tartalom (Kivonat)
Borotválás, kopasztás, nyilvános megszégyenítés: Cigánytelep-fertőtlenítések a szocializmusban
Tárgy és tartalom (Narratív)
Kopaszra borotválás, fürdetés maró vegyszerekkel (köztük a rákkeltőnek bizonyult, és 1968-ban betiltott DDT-vel is) - a háború utántól a rendszerváltásig zajló egészségügyi akciók a cigánytelepeken. Bár a dokumentumok alapján az ötvenes években a falvakban általános volt a csatornázatlanság, a vezetékes víz és a vécék hiánya, a hatalom csak a roma lakosságot büntette egészségügyi körülményeiért e rendszerint hajnalban kezdődő fürdető-borotváló akciókkal.

A kényszermosdatások az adatok alapján a magyarországi romák több mint felét érintették. Több helyen azokat is, akik a városba költöztek, és - igen ritkán - a szintén e telepeken lakó többségieket.

A sok helyütt rendőri brutalitás kísérte akciók során sokszor azokat is kopaszra borotválták, akik nem voltak tetvesek, néha csak csíkokat vágtak a hajukba: afféle "szégyenmenetként" kísérték végig őket a falun, vagy terelték be a sátrakban felállított fertőtlenítőszeres zuhanyfürdőkbe. A hatalomnak a romák szégyenével szembeni közömbösségére jellemző, hogy évek óta zajlottak már a fürdetések, amikor egy 1961-es utasítás végül elrendelte: "a nők fürdetésénél kizárólag női dolgozók segédkezhetnek", és ugyanebben az évben döntöttek arról is, hogy "csak azokat a cigányokat kell ellenőrizni, fürdetni és fertőtleníteni, akikben élősködőket találnak". (Az intézkedést a helyi tanácsok a jelentések szerint gyakran ezután is figyelmen kívül hagyták.)

Az ötvenes évek végétől beígért telepfelszámolás sok helyen már megindításakor elakadt, másutt pedig a helyi tanács újakat hozott létre. 1971-ben a roma családok kétharmada lakott még ilyen telepeken, a legtöbb helyen csatorna, vezetékes víz és áram nélkül, és még 1980 körül is komoly összegeket fordítottak a fürdető akciókra ott, ahol a víz 25 évvel az első rendelet megszületése után sem volt bevezetve. Egyes vidékeken mindmáig változatlan a helyzet.

A Roma Sajtóközpont kötetet állított össze a visszaemlékezésekből és dokumentumokból. A kiadvány címe: Kényszermosdatások a cigánytelepeken 1940-85. Roma Sajtóközpont Könyvek, 3.
Gyarapodás

Nem várható

Hozzáférés és Felhasználás

Jogi helyzet
Not Restricted
Nyelvek
English, Hungarian, Romany
Call Number Description