On the occasion of the 50th anniversary of the 1956 Hungarian revolution, the Open Society Archives has copied and digitized the Hungarian refugee interviews conducted in 1957 and 1958 within the framework of the Columbia Research Project Hungary (CURPH). After the suppression of the revolution almost two hundred thousand Hungarian citizens opted to escape and find a new home abroad. They were not only the primary eye-witnesses to the revolution itself but also to life under Communism. The Soviet bloc during and after the Stalin era was a hermetically closed orbit. The self-image projected by these regimes seemed both enigmatic and threatening to outside observers. Therefore, the Hungarian refugees, like other Eastern European refugees who managed to flee to the West throughout the 1950s taking with them their experiences and knowledge, were a vital source of information on the everyday reality under Communist rule. What made the Hungarians particularly important was not only their arrival in one great wave but also the fact that they had witnessed something inconceivable at the time: the people had brought down in a single blow a regime that had been deemed unshakable. Western observers hoped that the eye-witness accounts of the Hungarians would reveal the concealed mechanism of the Stalinist state and the mystery of its collapse.
Columbia University's "Hungarian Refugee Project Records" was not the only program that targeted this issue. Nevertheless, it was the best organized and most elaborate project. More than 600 interviews were conducted by specially trained, native Hungarian field-workers in European refuge camps and in the United States. Most of the interviews lasted two or three days, and the final English transcripts averaged 70 pages each. The interviews were based on a detailed questionnaire, interview guidelines that had been carefully worked out by sociologists and public opinion experts. In those times these disciplines were much less developed than today. However, some of the early classics in these fields gathered their first professional experience within the framework of this project. Prominent scholars Henry Roberts and Paul Zinner, the forerunners of Kremlinology, worked on setting up the project and the evaluation of the results alongside Siegfried Kracauer and Paul Lazarsfeld, philosophers and sociologists from the 'Frankfurt school'. The researchers did not limit their inquiry to the events of the revolution. Hundreds of questions aimed at uncovering the details of everyday life, the living standard, working conditions, social changes, cultural developments, changes in public mentality and morality, ideological indoctrination, religious matters and the survival of traditional values. All in all, the survey targeted the elusive totality of the human condition under totalitarian rule.
In 2006 the Open Socety Archives was granted the privilege of presenting in Budapest for the first time Endre Rozsda's extraordinary set of drawings, an artistic diary portraying everyday life in Hungary throughout the 1950s.
It was an obvious idea to combine the oral testimonies provided by Hungarian refugees with pictorial testimonies from the same epoch sketched by a world famous Hungarian émigré artist who had also left the country in 1956. The works of Rozsda are organized around certain topics such as the court room, the hospital, the coffee-house, the concert hall, the baths, literature, political meetings and sessions and the countryside. It was not a difficult task to select direct or indirect references to these topics from the interviews. The Curators tried to sort out short excerpts from the oral testimonies of unknown Hungarian refugees who represented various segments of society, and from interviews conducted with well-known Hungarian public figures, intellectuals, artists like Zoltán Benko, former prisoner of the Recsk concentration camp, the poet György Faludy (deceased 1 September 2006), who also had his term in Recsk, light music composer Imre Gordon and Tamás Aczél, the disillusioned Stalinist writer who became a prominent émigré chronicler of the revolution abroadand movie director Istán Erdélyi, who compiled the first documentary film on the revolution "Ungarn in Flammen" showed in the West.
The Curators hoped that the interviews provide a vivid supplement to the world Rozsda depicted and that both the interviews and the drawings recall a world to which, fifty years ago, the 1956 Hungarian revolution dealt the first serious blow.
Open: 4 November - 10 December, 2006.
The opening of the exhibition and the launch of the "1956 Refugees' Digital Archive" took place in the presence of its most generous donors, Ambassador Donald Blinken and Vera Blinken, November 4, 2006. It was also the occasion of the first public presentation, timed exactly for its 50th anniversary, at 5.20 am, of OSA's treasured audio recording of the noises of street fighting between the advancing Soviet troops and the Hungarian revolutionaries, against the background of continuously repeated four-language broadcasts of Imre Nagy's last public speech.
Not Expected
A Nyílt Társadalom Archívum (OSA) az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából lemásolta és digitalizálta a Columbia Research Project Hungary (CURPH) keretében 1957-ben és 1958-ban készített magyar menekültinterjúkat. A forradalom leverése után közel kétszázezer magyar állampolgár döntött úgy, hogy menekül és külföldön keres új hazát. Ők nemcsak magának a forradalomnak, hanem a kommunizmus alatti életnek is elsődleges szemtanúi voltak. A szovjet blokk a Sztálin-korszak alatt és után egy hermetikusan zárt térség volt. A külső szemlélők számára a rezsimek által sugallt önkép egyszerre tűnt rejtélyesnek és fenyegetőnek. Ezért a magyar menekültek, akárcsak a többi kelet-európai menekült, akiknek az 1950-es években sikerült tapasztalataikat és tudásukat magukkal víve Nyugatra menekülniük, létfontosságú információforrást jelentettek a kommunista uralom alatti mindennapi valóságról. A magyar menekültek nemcsak azért voltak érdekesek és fontosak, mert egyetlen nagy hullámban érkeztek, hanem az is, hogy tanúi voltak valami akkoriban elképzelhetetlennek: az emberek egyetlen csapással megdöntöttek egy megingathatatlannak hitt rendszert. A nyugati megfigyelők azt remélték, hogy a magyarok tanúságtétele, beszámolói mélyebb betekintést engednek a sztálini államrend működésébe és összeomlásának részleteibe.
A Columbia Egyetem "Hungarian Refugee Project Records" nem az egyetlen kutatási program volt, ami a menekültek révén kívánta elemezni-értelmezni a kommunista diktatúra működését. Mindazonáltal ez volt a legjobban szervezett és legjobban kidolgozott projekt. Több mint 600 interjút készítettek a speciálisan képzett, magyar anyanyelvű terepmunkások, európai menekülttáborokban és az Egyesült Államokban. Az interjúk többsége két-három napig tartott, és a végleges angol nyelvű átiratok átlagosan 70 oldalasak voltak. Az interjúk egy részletes kérdőívre, szociológusok és közvéleménykutatók által gondosan kidolgozott interjúvezetési módszertanra épültek. Akkoriban ezek a tudományágak sokkal kevésbé voltak fejlettek, mint manapság. E területek néhány korai klasszisa éppen e projekt keretében szerezte első szakmai tapasztalatait. Két neves kutató, Henry Roberts és Paul Zinner, a kremlinológia előfutárai dolgoztak a projekt előkészítésén és az eredmények értékelésén, a "frankfurti iskola" filozófusai és szociológusai, Siegfried Kracauer és Paul Lazarsfeld mellett. A kutatók vizsgálatukat nem korlátozták a forradalom eseményeire. Több száz kérdéssel igyekeztek feltárni a mindennapi élet, az életszínvonal, a munkakörülmények, a társadalmi változások, a kulturális fejlemények, a közgondolkodás és az erkölcs változásai, az ideológiai indoktrináció, a vallási kérdések és a hagyományos értékek fennmaradása részleteit. Összességében a felmérés az emberi állapot totalitárius uralom alatti megfoghatatlan teljességét célozta meg.
2006-ban a Nyílt Társadalom Archívumot érte a megtiszteltetés, hogy Budapesten először mutathatta be Rozsda Endre rendkívüli rajzsorozatát, egy művészi naplót, amely az 1950-es évek magyarországi mindennapjait ábrázolja.
Kézenfekvő ötlet volt a magyar menekültek szóbeli vallomásait összekapcsolni a világhírű magyar emigráns művész, Rozsda képeivel, aki szintén 1956-ban hagyta el az országot. Rozsda művei bizonyos témák köré szerveződnek, mint például a tárgyalóterem, a kórház, a kávéház, a hangversenyterem, a fürdő, az irodalom, a politikai találkozók és ülések, valamint a vidék.
Nem volt nehéz feladat a szöveges interjúkból kiválasztani az ezekre a témákra vonatkozó közvetlen vagy közvetett utalásokat. A kurátorok igyekeztek rövid részleteket válogatni ismeretlen, a társadalom különböző rétegeit képviselő magyar menekültek szóbeli vallomásaiból, valamint ismert magyar közéleti személyiségek, értelmiségiek és művészek vallomásaiból is. A kiállításba került a Benko Zoltánnal, a recski koncentrációs tábor egykori foglyával, Faludy György költővel (2006. szeptember 1-jén hunyt el 95 éves korában) készített interjú, aki szintén Recsken töltötte büntetését; szintén szerepel Gordon Imre zeneszerző és Aczél Tamás, a sztálinizmusból kiábrándult író, aki külföldön a forradalom jeles emigráns krónikása lett, valamint Erdélyi Istán filmrendező, aki a forradalomról készült első nyugaton bemutatott dokumentumfilm, az "Ungarn in Flammen" szerkesztője.
A kurátorok reményei szerint az interjúk hangsúlyos kiegészítői a Rozsda által ábrázolt valóságnak, és mind az interjúk, mind a rajzok felidézik azt a világot, amelyre ötven évvel ezelőtt az 1956-os magyar forradalom mérte az első komolyabb csapást.
A kiállítás nyitva: 2006. november 4 - december 10.
A kiállítás megnyitójára és az "1956-os menekültek digitális archívumának" elindítására az adományozók, Donald Blinken nagykövet és Vera Blinken jelenlétében került sor 2006. november 4-én. Ez volt egyben az alkalom, amikor először mutatták be nyilvánosan, pontosan az 50. évfordulóra időzítve, hajnali 5.20-kor az OSA féltve őrzött hangfelvételét, amely az előrenyomuló szovjet csapatok és a magyar forradalmárok közötti utcai harcok zaját rögzítette, Nagy Imre utolsó nyilvános beszédének folyamatosan ismétlődő négynyelvű közvetítéseinek hátterében.
Nem várható
| Call Number | Description |
|---|