A Hungarian painter at the forefront of contemporary art, Sam Havadtoy (Sámuel Havadtőy) was born in London. Later he lived in Hungary, New York, Geneva and since 2000 again in Budapest. Throughout his career he has been in intellectual, artistic and friendly contact with Andy Warhol, Keith Haring, George Condo and Donald Baechler, and he remained in close contact with the contemporary New York art scene. For 20 years he lived with Yoko Ono, who gave him the name to Gallery 56, which Sam Havadtoy ran from 1992-2000.
Sam Havadtoy's work is characterised by a blend of cultural influences: a Hungarian and European approach meets American influences. Mostly considered a "Euro-American" painter, his latest exhibition, The Game, documents, reconstructs and re-present 41 moves of the legendary last game of the famous Fischer-Spassky 1972 World Chess Championship final in Reykjavik. Chicago-born Bobby Fischer's triumph over the Soviet Spassky is remembered as an American victory in the Cold War.
All 41 compositions in The Game are self-contained, independent works. The material structure of the artworks is unique, and typical only of Havadtoy: they are constructed from faintly emerging layers of paint-soaked collage pieces and antique lace.
"Of all the condolence messages and gifts that arrived at the Dakota house after John Lennon's death, few were stranger and more touching than the handmade 5x5 cm leather chess board sent to Yoko by world chess champion Bobby Fisher in 1983. That's how we started playing chess with Yoko Ono, and we played three games every day until 2000," recalls the Havadtoy. For a decade, Havadtoy has been collecting old lace because he is fascinated by its tactile beauty, its infinitely variable shapes and, above all, the life stories of the unknown women who made it, woven into the lace in a way that is imperceptible, barely visible, yet tangible. The layering of the lace makes the images almost three-dimensional. By superimposing the different layers, Havadtoy creates his own narrative.
The ambiguity of the "lace paintings" stems in part from the ambiguity inherent in the material. From the white lace of the bridal veil to the black lace of the seductive lover, the material of lace carries complex metaphors. Sam Havadtoy is aware of these multi-layered connotations and his art goes to the extreme to exploit one of lace's main functions, concealment and covering.
Open: 31 December, 2006 - 11 February, 2007
Opening remarks by Katalin Néray, art historian, director of the Ludwig Museum, Budapest.
Not Expected
A kortárs művészet élvonalába tartozó magyar festőművész, Sam Havadtoy (Havadtőy Sámuel) Londonban született. Később Magyarországon, New Yorkban, Genfben s 2000 óta ismét Budapesten él. Pályája során intellektuális, művészi és baráti kapcsolatba került többek között Andy Warhol, Keith Haring, George Condo és Donald Baechler művészekkel, s a mai napig szoros kapcsolatot tart a kortárs New York-i művészeti élettel. 20 évig élt együtt Yoko Onóval, akitől a Sam Havadtoy által 1992-2000 között működtetett 56-os Galéria neve is származik.
Sam Havadtoy műveire a kulturális hatások keveredése jellemző: a magyar és európai szemlélet találkozása az amerikai hatásokkal. Leginkább "euramerikai" festőnek tekintik. Legújabb kiállítása, A Játszma a híres, 1972-es Fischer-Szpasszkij reykjavíki sakkvilágbajnoki döntő utolsó, legendás játszmájának 41 lépését dokumentálja, rekonstruálja, re-prezentálja. A chicagói születésű Bobby Fishernek a szovjet Szpasszkij felett aratott diadalát a hidegháborúban aratott amerikai győzelemként őrizte meg az emlékezet.
A Játszma mind a 41 kompozíciója önmagába záródó, független alkotás. A műalkotások anyagszerkezete különleges, s csak Havadtoyre jellemző: festékkel átitatott kollázs-darabok és antik csipkék halványan kirajzolódó rétegeiből épül fel.
"Az összes kondoleáló üzenet és ajándék közül, mely John Lennon halála után a Dakota házba érkezett, kevés volt furcsább és meghatóbb, mint az a kézzel készített, 5x5 cm-es bőr sakktábla, melyet 1983-ban a sakkvilágbajnok Bobby Fisher küldött. Így kezdtünk Yoko Onóval sakkozni, s egészen 2000-ig minden nap három játszmát játszottunk."- emlékszik vissza a művész.
Havadtoy egy évtizede gyűjt régi csipkéket, mert elbűvöli őt tapintható szépségük, végtelenül variálható formaviláguk, de legfőképp az őket készítő ismeretlen asszonyok élettörténetei, amik észrevétlenül, alig láthatóan, mégis kitapinthatóan a csipkékbe szövődtek. A csipkék egymásra rétegződése által a képek szinte háromdimenzióssá válnak. A különböző rétegek egymás fölé helyezésével alkotja meg Havadtoy saját narratíváját.
A "csipke-festmények" kétértelműsége részben az anyagban rejlő kétértelműségből fakad. A menyasszonyi fátyol fehér csipkéjétől a csábító szerető fekete csipkelegyezőjéig, a csipke anyaga összetett metaforákat hordoz. Sam Havadtoy tudatában van ezeknek a többrétegű konnotációknak és művészete a végső határig merészkedik, hogy kiaknázza a csipke egyik fő funkcióját, az elfedést és az elleplezést.
Nyitva: 2006. december 31 - 2007. február 11.
A kiállítást megnyitotta: Néray Katalin művészettörténész, a Ludwig Múzeum budapesti igazatója.
Nem várható
| Call Number | Description |
|---|