HU OSA 206-2-28 International Theatre (Nemzetközi Színház)

Identity Statement

Reference Code
HU OSA 206-2-28
Title
International Theatre
Date(s)
2002
Description Level
Series

Context

Name of creator(s)
Open Society Archives at Central European University

Content and Structure

Scope and Content (Abstract)
"Let us not be misled! Let us be perfectly clear about this: on March 15th 2002 Hungary, Budapest and the national culture will not be enriched with a new theatre. We will not gain anything; indeed, we will be made poorer - and at our own expense. What has been taken from us will be all too obvious: our new deficiency, all too visible. The original process of selection was open and honest: the relevant experts agreed on a design for what was to be one of the most important public buildings of its kind since the fall of Communism. That edifice was never built. Instead of a theatre, a monumental scandal was perpetrated on the banks of the Danube by people who were bold enough to put the nation and its culture to shame. Let there be no mistake about this: if, a few years hence, nobody remembers what stands beside the Danube, how it got there, and instead of what, then there will be no democracy in Hungary: nor will there be a national culture. The building erected by the Lágymányos bridge is not a theatre but a memorial to an era; it is a reminder of where impudent autocracy, community-degrading ignorance and sheer tastelessness may lead. What can be seen reminds us of what does not exist".
István Rév
Scope and Content (Narrative)
The exhibition that opens on the same day as the inauguration of the Budapest National Theatre is thematically linked to that occasion, in that it displays examples of contemporary theatre building from abroad. The projects on show are mainly well-working buildings that belong to the life of their immediate public as they have become part of their cities, expressing their identity.

The projects, most of which are not one-theatre-one-auditorium structures but multi-functional buildings, cover a wide range of styles. But all of them, whether high-tech transparent structures born in the heat of progress or grand edifices in the antique déjr vu forms of postmodernism, create their areas starting from the plurality of contemporary architecture. In their variety they share a common feature: they are inspired with public preparation, maximal publicity and lucidity, and this has made it possible to achieve professionalism and, in the end, the successful realisation of collective representation. Their initiators knew all too well that without the architect and the common will it is hard to erect any kind of civic building, and impossible to erect one that will carry a proper message.

The exhibition would like to show the many-faceted taste for innovation which enables the leading architects of the world to create civic buildings that fulfil stringent, though not always predictable, requirements, as well as meeting complex social needs.
SAB

A theatre is a public building. It is not a private business; it does not work with one objective. It is a civic building which forms a community, and which frames a contact between the artist and the public. A mutual, living and vibrant contact, without which there is no theatre.

The contact which is implicit in the idea of community is more important than the building itself. First of all, the theatre needs a company. In a small town it may be enough to have just one company, which need not always be "in residence", but in modern cities theatrical life and the whole societal world of the theatre are made up of several companies and troupes. Each of these companies constitutes a special kind of community in itself, where an exciting, sensitive and many-coloured contact exists between the members even if they have come together to stage only one single play. And this company can only exist if it becomes one with the audience, on whom the choice play and the manner in which it is presented largely depend. The physical circumstances of the production are of secondary importance.

Drama, dance, opera, tragedy, eurhythmics, literary adaptation, ballet, cabaret, operetta, comedy, or musical? Numerous types of plays can be imagined, not all of which fit into traditional categories. The potential variety is almost infinite.

Any of them can be realised in a basement, a roofed shed, a stable, a town square, a castle, a waiting room, a night-shelter, a church or wherever. Or, of course, in a theatre.

Mainly in a theatre which is created in some way by a community, by establishing a common building. For example, through a competition, an international one, where one of the creative architects is chosen from a smaller circle of greater communities. This individual, by creating a collective of suitable partners, may be able to direct the realisation of his or her dreams. But the result is still not guaranteed - the company and the public are needed ...

Certainly, building a theatre is rather different from the theatre itself, yet it is this variety that makes life fantastic and difficult to describe. There is no prescription, there are many places where artists play, make up troupes and have experiences. We attempt the impossible: to make the mystery of theatre felt through architectural pictures, which cannot be but collective and international as well.
Accruals

Not Expected

Conditions of Access and Use

Conditions governing access
Not Restricted
Languages
English, Hungarian

Azonosítás

Jelzet
HU OSA 206-2-28
Cím
Nemzetközi Színház
Idő(kör)
2002
Leírás szintje
Series

Kontextus

Készítő(k) nevei
Open Society Archives at Central European University

Tartalom és Szerkezet

Tárgy és tartalom (Kivonat)
"Ne hagyjuk félrevezetni magunkat! Fogalmazzunk világosan: 2OO2. március 15-én Magyarország, Budapest, a nemzet kultúrája nem egy új színházzal gazdagodik; nem kapunk valamit, hanem szegényebbek leszünk a saját pénzünkért. Véglegessé és láthatóvá válik, hogy mit vettek el tőlünk, mivel lettünk szegényebbek. Nem épült meg az a középület, amelyet nyilvános, tisztességes eljárás során a hozzáértők egyértelműen a kommunizmus bukása utáni legjelentősebb magyar középületnek választottak. Színház helyett botránykövet emeltek a Duna partján azok, akik megszégyeníteni merészelték a nemzetet és annak kultúráját. Tévedés ne essék: ha néhány év múlva már senki sem fog emlékezni arra, hogy mi, miképpen és mi helyett került a budapesti Duna-partra, akkor Magyarországon nem lesz demokrácia, akkor nem lesz nemzeti kultúra. A Lágymányosi hídnál felhúzott építmény nem színház, de egy korszak árulkodó emlékműve; örök figyelmeztetés arra, hogy hová vezet az önkény, a közösséget megalázó tudatlanság és ízléstelenség. Ami látható, arra emlékeztet, ami nincs."
Rév István
Tárgy és tartalom (Narratív)
A budapesti Nemzeti Színház március 15-i átadásának napján nyíló tárlat a színházépítés kortárs külhoni példáiból összeállított válogatással kapcsolódik az eseményhez. A bemutatott projektek többnyire már muködő, igazoltan bevált épületek, melyek éppúgy hozzátartoznak szűk kulturális közönségük életéhez, mint ahogy városaik világbeli identitásának is részévé, kifejezőivé lettek.

A többnyire nem egyetlen színházat, előadótermet magukba foglaló, és nem is kizárólag csak színházi funkciót teljesítő létesítmények igen különböző képet mutatnak. A progresszió hevében született high-tech áttekinthető struktúrái vagy épp a posztmodern grandiózus, antik-déjr vu formavilága - mind-mind a kortárs építészet pluralitásából kiindulva hozzák létre tereiket. Sokrétuségük azonban egy valamiben közös: áthatja őket a publikus előkészítés, a maximális nyilvánosság és áttekinthetoség, az ezáltal lehetővé váló szakmai professzionalizmus, végül pedig a közösségi reprezentáció sikeres megvalósulása. Életre hívóik tudták jól: építész és közakarat nélkül nehéz középületet emelni, szalonképes üzenettel bírót pedig lehetetlen.

A kiállítás elsősorban azt a sokoldalú innovativitást kívánja bemutatni, amellyel a világ legjobb építészei létrehozzák e középületeket, hogy azok megfeleljenek a szigorú technológiai belvilág sokismeretlenes függvényének és a komplex társadalmi igényeknek egyaránt. Az emígy szerteágazó gondolatiságok révén létrejövő minőséget a kiállítás nem helyezi kontrasztba az új budapesti színházzal. Sokkal helyénvalóbbnak találtuk Bán Ferenc áldozattá lett tervének ismételt bemutatását.

Így az a színház, mely egykoron a hazai építészet egyik legsikeresebb nyilvános pályázatának munkái közt bizonyult a legüdvözítőbb megoldásnak, most e kényszerűen jelölt napon, nemzetközi társai között kap lehetőséget, hogy búcsúzzon a főváros közönségétől és - valószínuleg utoljára - felvillantsa különleges erényeit.
SAB

A színház középület. Nem privát ügy, nem egy irányba működik. Közösséget formáló középület, amely keretet adhat ahhoz, hogy játszók és a nézők között kapcsolat szülessen. Kölcsönös, élő, vibráló kapcsolat, ami nélkül színház nincs.

A közösséget feltételező kapcsolat fontosabb, mint maga az épület. Előbb tehát társulat kell a színházhoz. Egy kisebb város lakosai számára elég egy kompánia - ami esetleg nincs is ott állandóan -, egy mai nagyvárosban sok társulat, társulás képezi a színházat, a színház emberközi világát. Sok-sok társulat, amely már önmagában közösség. Ahol a tagok között izgalmas, érzékeny, sokszínű a kapcsolat, még akkor is, ha csak egyetlen produkció megalkotására szövetkeznek. S e társulás akkor létezik, ha eggyé válik a közönséggel, ami elsősorban azon múlik, hogy mit és milyen körnek adnak elő. Az csak másodlagos, hogy hol, milyen körülmények között.

Dráma, táncjáték, opera, tragédia, mozgásszínház, irodalmi adaptáció, balett, kabaré, operett, vígjáték, musical? Rengeteg féle játék képzelhető el, sokszor nem is tisztán egy-egy mufaj életre keltése. A lehetőségek száma pontosan nem meghatározható.

S bármelyik megvalósulhat pincében, fedett színben, istállóban, városi téren, kastélyban, pályaudvaron, hajléktalanszállón, elárvult templomban stb. És persze színházban.

Főleg olyan színházban, amit valamilyen módon egy közösség valósít meg, középületet teremtve. Például tervpályázaton, akár nemzetközi tervpályázaton kiválasztva a nagyobb közösségek sokkal szűkebb köreiből, az alkotó építészek közül egyet. Aki azután közösséget teremtve maga körül, bevonva az arra legalkalmasabb partnereket, levezényelheti saját elképzeléseinek megvalósítását. S az eredmény még akkor sem garantált. Mert kell a társulat és a közönség.

A színházépítés persze kicsit más mint a színház, de az élet éppen ettől a sokféleségtől fantasztikus és nehezen leírható. Recept nincs, sok példa van játszási helyekre, társulatokra, élményekre. A lehetetlenre vállalkoztunk: építészeti képeken keresztül érzékeltetni a színház misztériumát, ami nem lehet másmilyen, csak közösségi, vagyis mindig nemzetközi is.
Gyarapodás

Nem várható

Hozzáférés és Felhasználás

Jogi helyzet
Not Restricted
Nyelvek
English, Hungarian
Call Number Description